Krúdy Gyula 1913-ban megjelent „A Vörös Postakocsi” c. regénye adott ihletet éttermünk névadásához. Úgy gondolom, Krúdy kései novellaiban alig történik más, minthogy valaki feltűnik a színen, beül egy vendéglőbe és ínyenc módjára, hosszadalmasan megebédel. Így évtizedekig kötelességünknek éreztük a név alapján a hagyományok őrzését, ami a privatizáció után az üzlet eladásánál szerződésbe is foglaltak. Családi hagyomány szerint a Krúdyék őse Mátyás idejében felesége Beatrix kíséretében érkezett Olaszországból, aki szakács volt és innét ered szeretete a jó ételek iránt.

Különös és aggódó figyelemmel adja át az utókornak a velős csont fogyasztását, amit Latinovics Zoltán művész úr a Szinbád című filmben oly méltón előad.
Imádott enni, imádott inni, imádott szeretni és imádta az életet!

Kedvenc ételei voltak, amit hosszú évekig a Krúdy betétlap tartalmazott, a következők – tányérhús (un. cupákos hús) ecetes tormával és mustárral, velős csont, sonkapörkölt tarhonyával, sertés java fogatos burgonyával és a tökös-mákos rétes. Ezeket az ételeket bő fröccsel öblögetett le, jó száraz fehérborból. Regenyein keresztül tengernyi kincse maradt ránk, aminek mi egy részét tudjuk átadni, miszerint az evés nem megvetendő öröme az életnek.

Az evés boldogságot okoz és mi ezért dolgozunk, hogy minél több vendég távozzon boldogan!!!!